Val di Sole és Dolomitok - 2023 december

hannibalhse
Feb 3, 2024
2 min read

Tavaly decemberben egy hetet Milánóban töltöttem munka ügyben, csütörtökön este amikor végeztem feltettem a kollégámat a Pestre tartó gépre, aminek kifelé tartó párjával Olivér meg megérkezett. Nagyon konkrét tervünk nem volt, azon kívül, hogy síeljünk valami jót, és kickoffoljuk a 2023/24-es szezont. Pénteken hajnali keléssel indultunk a reptéri hotelből Passo del Tonale irányába, miután a kocsiban átpakoltuk az öltönyöket mászócuccra.

A pénteki első napról túl sok kép- és videóanyag nem készült, hiszen nagyon hideg volt, fújt a szél, és én a COVID recovery közepén annak is örültem, hogy a végén 10 lépést meg tudtam tenni egyben. Olivér hősies vezetésének köszönhetően azonban nagy nehezen felértünk a Cima Redival 2973 méteres csúcsára. Cserébe lefele is kifejezett szar volt, szétfújt leejtők amikben néha fél méter mélyen belesüllyedsz, majd a következő kanyarban a firn fog meg.

Én szerintem sosem éreztem magam még ilyen fáradtnak, mint amikor leértünk, így viszonylag hamar eldőlt, hogy másnap nem a vágyálmokban tervezett Cima Presenella 3558 méteres csúcsát fogjuk megpróbálni 2000+ szinttel és gleccserezéssel.

Cserébe, másnap hajnalban a Dolomitok felé vettük az irányt, és amint felkelt a nap, nyilvánvalóvá vált, hogy a szombat mottója a "sose rosszabb B-tervet" kell legyen. A napfelkeltében a Passo Gardenán átkelni talán életem egyik legszebb autós utazása volt. Minden útibeszámoló leggyengébb pontja, amikor a telefonnal felvett autós videót mutogatja az ember, hiszen töredékét nem adja át az élménynek, de sajnos ez most is meg fog történni. De innen csak minden jobb lesz!

Badia és Pian Falzarego között néztünk ki egy szép, közepes, kb 1000 szintes utat, amely gyakorlatilag az első pillanattól kezdve gyönyörű volt. A parkolóból egy használaton kívüli sípályán elindulva szurkolhattunk a jégmászó tanoncoknak.

A pályáról letérve egy köves, elsőre síelhetetlennek tűnő ösvényen másztunk fel egy platóra, ahonnan már látszódott, hogy milyen is az igazi Dolomitok.

A hágón átkelve traverzálva próbáltuk meg elérni az egyik kinézett kuloár bejáratát.

Természetesen azt amit kerestük nem találtuk meg, de a nyomokat követve egyszer csak egy kissé félelmetesnek tűnő kuloár tetején találtuk magunkat.

Ha még így ránézésre nem is lett volna annyira para a tiszta szikla és jég beszálló, egy helyi freeride csapat gyalog, sziklákat fogva próbált meg bemászni, míg egy olasz sítúrázó család éppen visszafordult. De ki ha mi nem alapon mondtuk, hogy ebbe mi bizony beszállunk, és milyen jól is tettük!

A helyiek mellett elsuhanva meghúzhattuk feltehetőleg a szezon első kanyarjait ebben a névtelen kuloárban. Utólag láttuk, hogy lelkesedésünk mások bátorságát is meghozta, és szép lassan a freeriderek is leértek, sőt még a család is megpróbálkozott.