A Grintovec megsíelése, 2022

2021 végén szinte egyszerre került elő a pincéből a régi családi fényképezőgép, amivel ezek a fotók készültek, és mentünk el az első szlovéniai sítúránkra, amikor a látóterünkbe került a Grintovec. Az ihletet adó Summitpost leírás talán túlságosan is ijesztő képet fest le az útról, úgyhogy kivártuk a megfelelő körülményeket, és csak pár hónappal később vágtunk bele a kalandba.

2588 méteres magasságával a Grintovec csak Szlovénia 16. legmagasabb csúcsa, de a magasabb hegyektől keletre fekvő Kamnik-Savinja Alpoknak ez a legmagasabb pontja. Egy kopár, mészkőből álló sziklapiramis, a tetején egy egy hosszú, széles, jól síelhető "háztető" nevű szakasszal, előtte viszont a 1700 méter szintkülönbséggel, acélsodronnyal- és cövekekkel mászhatóvá alakított, elméletileg AD- nehézségű sziklákkal, és egy, a leírás szerint a könnyelmű síelőt halálos veszéllyel fenyegető traverzzel. Főleg ez utóbbi állításra illik legjobban a hiperbolikus jelző, összességében egy kifejezetten fárasztó, de technikailag nem túl nehéz sítúrának lehet mondani.

Ezt persze nem tudtuk még Petivel 2022 február második hétvégéjén, amikor a Stájerországban frissen leesett púder helyett a Kamnik-Savinja Alpokban lévő, összefagyott, éppen ezért nagyon biztonságos hótakarót választottuk. Pénteken indultunk Budapestről a Krvavec mellett lévő szállásra, szombat reggel 5-kor pedig már a Suhadolnik farm parkolóból indultunk léccel-sícipővel a hátunkon felfelé a turistaúton.

Még sötétben érkeztünk az első kihívást jelentő, sáros-havas meredek részhez, ahol meg is történt a túra egyetlen, de azóta annál többet emlegetett konfliktusa a hágóvas használatáról, pontosabban felvételének megfelelő időpontjáról.

Ahogy egyre feljebb értünk, kivilágosodott, a fák egyre ritkábbak lettek, a hóréteg pedig egyre vastagabb. Viszont az előrejelzésnek megfelelően végig kemény, firnes rétegen haladtunk, és hiába raktuk fel a parkolóban a fókát, fent hagytuk a lécet a hátunkon, és hágóvasban mentünk tovább.

A fákat elhagyva elértünk az első igazán meredek részekhez, innentől kezdve egyre többször előkerült a jégcsákány is. Egy-két helyen nem volt egyértelmű, hogy melyik sziklafolyosón érdemes felmenni, de végül mindig találtunk olyan utat, ahol havon lehetett haladni.

Végül átjutottunk az állítólag halálos veszéllyel fenyegető traverzen, és kint voltunk a háztetőn. Itt már négy órája jöttünk viszonylag kevés pihenővel, és bár nem voltunk magasan, a meredek firnen felkapaszkodva 1-2 percenként meg kellett állnunk pihenni.

Útközben találkoztunk egy hegymászó partival, akik már lefelé jöttek, úgyhogy jóval előttünk indulhattak. Lefelé aztán elég hamar otthagytuk őket csúszva. A maradék 500 méter szintet végül egy kicsivel több, mint egy óra alatt leküzdöttük, és fél 11 körül fent álltunk a csúcson.

Tiszta volt az idő, úgyhogy messzire el lehetett látni, cserébe az erős szélben kisebb kihívást jelentett összehajtogatni a fókát. Öltözködés, fotó, csúcscsoki, és indultunk is lefelé.

A háztetőn lesíelni óriási élmény volt - hiába volt jeges a lejtő, egészen jól lehetett haladni, a kilátás pedig mindenért kárpótolt. A háztető után kezdődött egy trükkös, szűk helyeken, sziklafolyosókban való csúszás következett, ami később átváltott egy trükkös, füves foltokon és sziklákon síléccel átlépős totyogássá.

Egy ponton aztán le kellett csatolni, és csak hágóvasban tudtunk továbbmenni. A csúszást minél inkább meg akartuk hosszabbítani, ezért nem teljesen a felmeneti úton jöttünk, hanem egy ponton sziklákon kellett lefele menni. Végül teljesen elhagytuk a havas részt, és visszaértünk az erdőbe, ahol a sícipőt is lecseréltük, és még jó sokat mentünk a fák között. Nyolc és fél óra volt összesen az út, fél kettőre leszenvedtünk a parkolóba.

Fáradtságunknál már csak a kaland sikeres teljesítése miatt érzett örömünk volt nagyobb, de végül a másnapra betervezett sítúra helyett Ádámmal felfedeztük a grazi bouldertermeket és görög éttermeket.

TECHNIKAI INFORMÁCIÓK A TÚRÁRÓL

Táv: 13,53 km

Szintemelkedés: 1627 m

Elért magasság: 2558 m

Időtartam: 8 óra 37 perc

Summitpost link - nagyon jó és részletes leírás, kicsit azért talán komolyabbnak írja le a túrát, mint ami